A 14 alkalmas foglalkozásokon hat-nyolc fős csoportokban barátságos légkörben beszélgetünk.

Mindjárt az eredménynél kezdve, a legtöbbet az árulja el a munkáról, amit a csoporttagok fogalmaztak meg saját önbecsülésük alakulásáról:

„Megszabunk egy határt, ami alá semmiképpen nem megyünk. 

Addig segítünk, ami jól érzéssel tölt el, de ne veszélyeztesse emberi mivoltunkat.

Tiszteletet várunk el másoktól.”

Az, hogy az ember határokat szab meg és tiszteletet vár el másoktól, könnyen értelmezhető a laikusoknak is (értsd úgy, akik nem szociális munkások), mivel sok olyan élethelyzetet ismerünk, amihez passzol. Viszont az, hogy miért veszélyeztetné emberi mivoltunkat, hogy segítünk másoknak, még ha túlzásba is visszük, annak megértéséhez olyan súlyos tapasztalat szükséges, ami nem általános. Ebből van sok a hajléktalan nőknek.

„Sokszor halljuk tőlük, hogy feláldozták magukat a gyerekeik, a családjuk érdekében, és úgy tekintenek erre, hogy ez volt a fontos, ők saját maguk nem számítanak. Életük alakulása miatt ennek a szemléletnek a megváltoztatását most már ők is fontosnak tartják, de erre előbb rá kell ébredni, tudatosítani kell, utána indulhat el a változás. Ebben segítünk nekik az önbecsülés csoportban” – mondta Barna Sándor több mint egy évtizedes, csoportos foglalkozásokon szerzett tapasztalatai alapján.

Egy jellemző példa erre. A most záruló csoportban van olyan nő, aki tehetséges énekes karrier előtt állt 12 évesen, de a családtagjai elvárták tőle, hogy tartsa el őket, ezért nyomásukra abba kellett hagynia az iskolát, és kénytelen volt beállni dolgozni.

Minden odaadott és semmit nem kapott cserébe, ezért lett hajléktalan.

Változást tudtunk teremteni

Sándor elmondta, hogy a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) képzésén szerezte meg a tudást és végzettséget, ami ehhez a tevékenységhez szükséges. Kiemelte, hogy a módszer komoly alapokon nyugszik, mind a szakkönyv, mind a csoportos munkát kísérő NANE-s konzultáció miatt. „Egy kolléganőmmel kezdtük el a foglalkozásokat, ő vezette és én voltam a segítője. Férfiként megkaptam a nőktől a bizalmat, és olyan témákat is bátran megbeszéltek-megbeszélnek velem, amit csak nők szoktak egymás között. A kollégám, akivel kezdtem, máshol folytatta, ezért már én vezetem csoport, és nekem van segítségem Ilona személyében, akivel nagyon jól megy a munka” – mondta Sándor.

Úgy fogalmazott, hogy a foglalkozásoknak vannak meglepő eredményei, amiből persze kiderül, hogy ezekből van kevesebb, de ennek is örülni kell. Különösen akkor, ha tényleges változást hoz: volt, aki ki tudott lépni a rá nézve bántalmazó kapcsolatból, vagy elvonóra ment (vagyis belátta, hogy ez a helyes út), vagy elment munkát vállalni, vagy állandó lakóhelyre kerül.

Sándor komoly és vicces helyzetekkel egyaránt találkozik. „A foglalkozások tematikája miatt vannak sírós mélypontok, nekem is fáj, amikor a gyerekek elvesztéséről van szó, akik nevelőszülőknél vannak, és el kell gyászolni az elvesztésüket. Ennek ellenpontja, amikor a gyerekkori vágyaikról beszélgetünk, az mindig mosolygós. Meglep a nyelvi humoruk, nekem soha nem jutnának eszembe olyan szellemes párok férfira és nőre, mint a „piperkőc” és a „csábos”, ugyanazt jelenti mindkettő, de az egyiket csak férfira, a másikat csak nőre használjuk. A lényeg itt pont az, hogy ne különböztessük meg őket, egyiket a másik javára, mert emberek vannak, így gondolkodjunk.”

Sok minden másról beszélgetnek, a teljesség igénye nélkül megemlítünk párat. Ilyen, hogy mire van szükség egy párkapcsolatban, a női szerepekről a társadalomban, hol helyezkedünk el a saját életünkben, mi a fontossági sorrend.

A kép olyan színes, hogy a lakók behoznak napi problémákat is a csoportba, így köszönt be a jelen legutóbb: „Eltűnt 40 ezer forintja az egyik lakónak, meg is vádolt egy másik lakót, ebből lett a veszekedés, amit a csoportban oldottunk meg. A panaszos „elsiratta” a 40 ezer forintját, a lakótársa pedig elmondta neki, hogy sajnálja, de nem ő vette el a pénzt. Én ezt is egy aprónak látszó nagy eredménynek tartom” – mondta el Sándor.

Alapítványunk hálás a csoportban folytatott munkáért minden kollégánknak. Az önbecsülés csoportra ránézünk női szemmel is, legközelebb Ilonával fogunk beszélgetni.